Oldalak

2011. április 23., szombat

Művészeti pánik - a világ legdrágább festményeivel


Ez a világ legdrágább képe. 2011-ben 269-4 millió dollárért kelt el. Paul Cézanne festette. Döbbenetes ár - száz millió dollárral több, mint amit öt évvel korábban, 2006-ban adtak Jackson Pollack egy festményéért. Elképesztő összegek ezek, nem csoda, hogy az átlagember számára felfoghatatlan, miért is kerül ennyibe egy festmény. Hogy a klasszikusokat idézzem, hát mi kerül ezen ennyibe?

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mely cikkeimre vagyok a legbüszkébb, gondolkodnom sem kellene, mert mindenek fölött áll a Nők Lapja Évszakokban évek óta megjelenő művészeti cikksorozatom.
Nem csak azért, mert a Nők Lapja gyerekkorom óta a legkedvesebb újságom, és őrületes megtiszteltetés írni bele, még akkor is, ha ez nem a hetilap, "csak" a negyedéves verzió. De azért is, mert a művészettörténet szak elvégzése életem legnagyobb kihívásai közé tartozott. Igen, tudom a bölcsészkart a reáltárgyakat tanulók nem sokra becsülik és be kell vallanom, joggal. Sok vizsgára kaptam potyaötösöket - de a művészettörténet egészen más tészta. Kőkemény munka volt ott tanulni, ezért vagyok olyan nagyon büszke arra, hogy elvégeztem. Az meg külön öröm számomra, hogy használni is tudom amit ott tanultam és így az újság lapjain keresztül másokkal is meg tudom osztani a szenvedélyem.
Az egész újságírósdi erről szól ugyanis - az ember el akar mesélni egy történetet, és ha szerencsés talál olyanokat, akiknek tetszik a sztorija. Kezdetben a család a legfőbb kritikus, de bevallom, az ő lelkesedésük folyamatosan csökken. Ha az ember sokszáz cikken túl van, eljön a pillanat, amikor már nem mutatja meg a nyersanyagot elküldés előtt a szeretteinek, hogy véleményt mondjanak róla. És egy idő után már a kész művet se teszi eléjük büszkén. Mert nem ájul el tőle senki. Ez munka, pénzkeresés, nem jár érte dicshimnusz. Valójában apukámon kívül a családban már régóta nem követi senki, hogy miket írok. A férjem meg különösen nem. Senki nem próféta a saját hazájában, na.
Az egyetlen kivételt a művészeti cikkeim jelentik. Ezeket kifejezetten szereti még az én kritikus férjem is, mert azt mondja, mindig újat tanul belőle és mert olyan dolgokat írok, ami nem köszön vissza más lapokban. És ez nagy dicséret tőle, mert nem különösebben ajnározós típus. De ezeket a cikkeimet sokra tartja, és folyamatosan mondogatja is, hogy könyvet kéne belőle összeállítanom. És most már ott tartok, hogy nem csak ő mondja ezt, de nála nagyobb kiadói hatalommal rendelkező emberek is, szóval kis szerencsével és sok-sok munkával előbb utóbb lesz ebből még valami. Persze addig még sok szenvedés van előttem, merthogy bevallom, minden egyes művészeti cikkért szó szerint a poklot járom meg. Minden egyes alkalommal úgy érzem, hogy képtelenség lesz megírni, túl sokat markoltam, elhibázott az ötlet is, és nem fog menni. Sok-sok héten át dolgozom rajta, és a végén mindig totálisan bepánikolok, és azt sikoltozom, hogy lehetetlen feladat volt amit elvállaltam, és nem tudom megcsinálni. Aztán persze a végén mindig összeáll, megjelenik és őrült büszke vagyok rá.

Ez a cikk a Nők Lapja Évszakokban jelent meg 2008-ban.

----------------------------

Minden idők legdrágább festményei

Egy darab vászon. Lehetne zsebkendő, lepedő, vagy éppen terítő. Ám a sors szeszélye folytán festmény került rá, így értéke ma már milliókban mérhető. Vannak, akik túlzásnak tartják majd az alábbi festmények árát. Vannak, akik úgy vélik, nagyon is megéri a pénzt, amibe került. Fodor Marcsi most annak próbált utána járni, miért kerültek ennyibe, és vajon a legdrágábbak a legjobbak is egyben?

1. Jackson Pollock: No. 5, 1948 - 140 millió dollárért kelt el 2006-ban



Ez a kép soha nem került árverésre, egy magáneladás során sikerült a vevőnek ilyen elképesztő árat kialkudnia. Amikor kitudódott, hogy ez minden idők legdrágábban eladott festménye, a legtöbb ember érthetetlenül szemlélte a festményt. Pollock képeit ugyanis nem könnyű megérteni. Látszólag egy összevissza csepegtetett irkafirka egy óriási vásznon. De valójában mély filozofikus tartalma van. Pollock egyfajta sámánisztikus hagyományokat követő varázstánc során festette alkotásait, gyakran kábítószer hatása alatt. A szakértők szerint a kép értékét az emelhette ilyen magasra, hogy több alkalommal bemutatták a Modern Művészetek Múzeumában, és hogy nagyon kevés Pollock kép van forgalomban.

2. Willem de Kooning: A Nő III. 1953 – 137 millió dollárért kelt el 2006-ban


Ha Pollock sikere meglepte az embereket, az eddig csak szakemberek körében népszerű holland festő, de Kooning képe végképp megdöbbentett mindenkit. A rajta látható kifejezetten rút, taszító nőalak nem éppen az a festmény, amely kellemes hátterül szolgál a szalonban. A nőkről a festő egész sorozatot festett, mindegyik nagy fogú, vicsorgó, öreg, lógó mellű, üres szemű riasztó idős asszonyokat ábrázol, akik láthatóan taszítják még a festőt is. A kép maga a legsötétebb férfirémkép, az agresszív ecsetkezeléssel földszínekkel megfestett, valóságos férfiakon uralkodó dühödt anyaistennő. De Kooning hat Nő című képet festett ebben az évben, de ezen kívül mindegyik múzeumban van. Eredetileg ez is ott volt. 1970-ben került be a Teheráni Kortárs Művészeti Múzeum tulajdonában volt, de az 1979-es forradalom után nem állíthatták ki, az életbe lépett szigorú vallási szabályok miatt, amely a női test ábrázolásáról szól Végül 1994-ben csendben eladták iráni magángyűjtőnek, és ő adta tovább a milliárdos Steven A Cohen-nek tulajdonába, aki máig gyönyörködik benne. Ez a sorozat utolsó, nem múzeumban őrzött darabja, és mivel valószínű, hogy a többi soha nem kerül majd eladásra, ezért lehetett érte ilyen sokat kérni. 

3. Gustav Klimt: Adele Bloch-Bauer portréja I, 1907 - 135 millió dollár, eladás éve: 2006, ma: Neuer Galerie 


Nagy csapás ennek a képnek az elárverezése az osztrák Nemzeti Múzeum számára, ahonnét kikerült, de példaértékű lehet minden olyan múzeumnak, ahová nácik által elrabolt képek kerültek. Klimt aki a szecesszió legnagyobb mestere, három éven át dolgozott a képen, Ferdinand Bloch-Bauer, a gazdag cukorgyáros megbízásából. A modell, felesége, Adele Bloch-Bauer volt, aki úgy rendelkezett, hogy halála után a tulajdonában lévő Klimt festmények az osztrák Nemzeti Múzeum tulajdonába kerüljenek. 1925-ben halt meg, agyhátyagyulladásban, ám a család a végrendeletet nem teljesítette. Amikor 1940-es évek elején a a nácik átvették a hatalmat Ausztria felett, a megözvegyült férjnek el kellett menekülnie Svájcba. Minden tulajdonát, köztük a Klimt festményeket, elkobozták. Végrendeletében minden tulajdona örököseként unokaöccsét és húgait jelölte meg, köztük Maria Altmannt. Bár az osztrák kormány úgy értelmezte, hogy ők a képek jogos tulajdonosai, végül az idős Maria Altmann 2006-ban hosszas pereskedés után megkapta mind az öt Klimt festményt, amelyeket ezután Los Angelesbe vitt. Ezt a darabot magáneladás során adta el Ronald Laudernek, az Estée Lauder cég örökösének, hálából, amiért a per során segítette a családot. A kép megtekinthető a Lauder által felügyelt New Yorki Neue Galerie-ben. 

4. Picasso: Pipás fiú; 1905 - 104,2 millió dollárért kelt el 2004-ben 


A kép valójában rekorder, mert ez a legdrágább festmény, amelyet árverésen eladtak (az eddigiek ugyanis csak magáneladások voltak) Ez volt az első festmény, amely elérte árverésen a 100 millió dolláros álomhatárt. Bár a vevő kiléte rejtély, a szakértők úgy vélik, az nem más, mint Guido Barilla, az olasz tésztamágnás. A kép Picasso rózsás korszaka alatt készült, amikor még csak 24 éves volt. A vásznon egy fiatal fiú látható, akinek bal kezében pipát tart, körülötte és a fején rózsák vannak. Picasso félig-meddig befejezetlenül hagyta a képet, pár nap festés után félretette a vásznat, majd egy hónap múlva érthetetlen módon koszorút festett a fiú fejére és háta mögé, amitől a kép furcsa keveréke lett a nőiességnek és férfiasságnak. A modell valószínűleg Louis, egy utcagyerek, aki önként jelentkezett Picasso modelljéül, mert szerette nézni, ahogy a festő alkot. Amikor a kép elérte ezt a kimagasló árat, a szakmai erősen felhördült és senki nem értette, miért éppen ez a Picasso kép ért el ilyen kimagasló árat, hiszen egyáltalán nem tekinthető a festő mesterművének, az életművében semmiféle jelentős szerepet nem tölt be sem a rózsás korszak, sem a fiú. Valószínű azonban, hogy éppen az adja a kép értékét, hogy egy olyan korszakból való, amelyből más képet nem igazán ismerünk.Na és persze az, hogy egy olyan ember műve, aki a modern művészet egyértelmű zsenije. 

5. Picasso: Dora Maar macskával; 1941 - 95,2 millió dollárért kelt el 2006-ban


Se veled, se nélküled. Picasso minden nő iránt így érzett. Egy se volt neki elég, és egyet se szeretett igazán, csak addig, ameddig éppen viszonya volt vele. Dora Maar azonban meghatározó volt tíz éven át Picasso életében és agyában. Valódi ihlető múzsaként sok kép modellje lett, és okos megjegyzéseivel Picasso művészeti fejlődését is elősegítette. Az 55 éves festőt elbűvölte a nála húsz évvel fiatalabb horvát asszony, és pár napos ismeretség magához költöztette, hogy aztán minden pillanatára és figyelmére zsarnoki módon igényt tartson. Picasso több alkalommal is csábító, buja macskához hasonlította kedvesét, valószínű, hogy ez a képen látható állat jelentősége. De nehéz nem meglátni a hasonlóságot Dora hosszú, híresen ápolt körmei és a macska erőszakosságra utaló karmai között. Sokáig úgy tűnt, hogy ez a kép elpusztult, mert 1940-ben, nyoma veszett, amikor a képet a nácik elől Párizsból Chicagoba menekítették. Csak a pár éve került újra a nyilvánosság elé, amikor az árverés alkalmából kiállították Londonban, New Yorkban és Hng Kong-ban. Egy névtelen orosz magángyűjtő tulajdonába került, aki ugyanakkor egy Monet tájképet és egy Chagall csendéletet is vásárolt. 

6. Gustav Klimt: Adele Bloch-Bauer portréja II.; 1912 - 87,9 millió dollárért 2006-ban


Ez is egyike az öt képnek, amelyet a modell unokája perelt vissza az osztrák államtól. A modell Ferdinánd Bloch-Bauer felesége, az egyetlen nő, akit Klimt kétszer is a csúcsra repített, még ha csak a tízes lista erejéig is. Az igaz nyertes azonban a New Yorki Christie aukciósház, akinek ebben az évben rekordbevétele volt, mert mind a négy örökösökhöz visszakerült festményt ők adták el, összesen 192 millió dollárért. 

7. Bacon: Triptichon (Szárnyas oltárkép); 1976 - 86,3 millió dollárért 2008-ban 


Ez a legdrágább kortárs festmény, amit valaha is ekkora összeget érte el árverését. Az ismeretlen vevő által megszerzett kép Bacon szerelmének, George Dyernek állít emléket, aki 1971-ben, a festő egyik legfontosabb kiállításának előestéjén öngyilkos lett. Bacon számára óriási trauma volt szeretője elvesztése, és soha nem tudott teljesen felépülni ebből a traumából. Bűntudata volt, amiért magára hagyta a fiút, és ünnepelni ment kollégáival. Az ő kedvükért otthon hagyta Dyert, aki sebezhető, féltékeny és depressziós volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Dyer nem volt az a társasági típus. Amikor találkoztak, a festő már 62 éves volt, és azonnal beleszeretett a harminc éves kisportolt alkatú, szép bűnözőbe, aki fiatal kora óta számtalan börtönt megjárt. Kapcsolatuk főleg szexen, alkoholon és közös kábítószerezésen alapult. És persze később az emlékeken és a bűntudaton. Bacon számtalan képet festett Dyer emlékére, de az elárverezett mű az egyik első alkotás ebből a korszakból, ezért a szakértők szerint a legélénkebb és legtragikusabb. Ezért érhetett el ilyen magas árat. 

8. Van Gogh: Gachet doktor portréja 1890, - 82,5 millió dollárért kelt el 1990-ben 


Gachet doktor nagyon is fontos személy Van Gogh életében. Ő volt az, aki a művészről gondoskodott annak utolsó hónapjaiban. Gachet maga is hobbifestő volt, így nem csoda, hogy jó barátok lettek a festővel. Van Gogh két alkalommal is lefestette a doktort, aki ezáltal hozzájutott a hallhatatlansághoz. A kép két változatban ismert. Van egy kifinomultabb, lágyabb kidolgozású változata, ahol Gachet ahol egy vörös színű asztalra támaszkodik. Ez a párizsi Musée d'Orsayban található. És van egy komorabb színvilágú, fekete ruhás, szaggatottabb vonalakkal készült változat, amelyet a korábbinak tartanak a szakértők, ez került árverésre 1990-ben. A festmény története kalandos, mint Van Gogh minden más művéé. A festő halála után testvéréhez, Teohoz került, ő eladta, majd többször gazdát cserélt, míg végül a 1911-ben a frankfurti Állami Képtár tulajdona lett. 1933-ig lógott ott, akkor levették a falról, és a raktárba tették. Ugyanis a náci párt térhódítása nem kedvezett a modern festészetnek, Van Gogh egyike lett az "elfajzott művészeknek", amelyek műveitől Hitler meg akarta szabadítani a világot. A kép végül Hermann Göring tulajdonába került, ő adta el egy holland kereskedőnek, aki egy műgyűjtőnek adta tovább, aki New Yorkba vitte. A festmény ezután a New Yorki Metropolitan Múzeumba került letétbe, egészen 1990-ig, amikor is eladásra kínálták. Ekkor került a 75 éves kissé bolondos japán üzletember, Saito tulajdonába, aki azt tervezte, hogy a festményt elégeti halála esetén, de végül nem tette meg. 1996-os halálakor derült ki, hogy a kép már nincs a tulajdonában. Valószínű, hogy már évekkel korábban eladta. Hollétéről azóta csak sejtések vannak. Néhány forrás szerint visszakerült Európába. 

 9. Auguste Renoir: Au Moulin de la Galette; 1876 - 78,1 millió dollárért kelt el 1990-ben


A kép nem véletlenül ismerős - egy nagyobb verziója a párizsi Musée d'Orsayban látható, és tagadhatatlan, hogy mindkettő remekmű. Bár csak a lista végén kullog, ne feledjük, hogy majdnem húsz éve került árverésre, ha a tulajdonos ma piacra dobná, valószínű, hogy sokkal nagyobb árat kaphatna érte, hiszen egy olyan képről van szó, amelyet minden műértő ember ismer és szeret. Ráadásul a kép hírnevét tovább növelte 1990-es vásárlója, Ryoei Saito bizarr ötlete, aki úgy tervezte, hogy halála esetén hamvasszák el vele a festményt, és a másik nála lévő remekművet, a listánk nyolcaik helyén található Van Gogh festményt. Az óriási nemzetközi felháborodás miatt Saito végül visszavonta ötletét. A Renoir imádók egy dologban biztosak lehetnek: Renoir képe megmenekült, mert Saito cége 1991-ben válságba került, és a képet kénytelen volt eladni egy svájci magángyűjtőnek. Mivel sürgősen és titokban akart hozzájutni a pénzhez, csak 50 millió dollárt kapott érte. 

10. Peter Paul Rubens: Aprószentek lemészárlása; 1611 - 76,7 millió dollárért kelt el 2002-ben


Ez a legdrágább régi festmény, amely valaha is árverésre került. Az is csoda, hogy egyáltalán felkerült a listára - az efféle mesterművek ugyanis általában múzeumok tulajdonában vannak, akik egyáltalán nem kívánnak megszabadulni tőlük. Ez is csak annak köszönheti, hogy kikerült a piacra, hogy az az osztrák család, amelynél megtalálták egyszerűen nem tudta, hogy egy valódi Rubens kép van a birtokában. A kép azért került magángyűjtőhöz, mert a 18. században a festő egyik életrajzírója úgy gondolta, ez bizony nem Rubens saját keze munkája, csak a műhelyéé. 2001-ben a Sotheby egyik szakértője döbbent rá, hogy valódi Rubens kép került hozzájuk. Az árverés után a barokk remekmű kép egy időre a londoni National Gallery-be került, majd 2008-ban a tulajdonos átvitette Torontóba, az Ontario Art Gallerybe. Jelenleg ott látható.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Favorites More